Gyermekkorában mindenki arról álmodozik, hogy mi lesz, ha nagy lesz. Én fodrásznak, majd tanárnak készültem. Egyik sem lettem, sőt még meg sem közelítettem ezeket a pályákat.
Te miről ábrándoztál? Az lettél, akinek gyermekként képzelted magad?
Álljunk meg egy kicsit, és mérlegeljünk. Van min gondolkozni, igaz? Sokan vannak, akik jót nevetnek most azon, hogy micsoda kósza gondolatokból hova jutott az élete. Néhányan letörve szembesülnek azzal, hogy gyermeteg álmuk és a zord valóság enyhén szólva sem hasonlít egymáshoz.
Van egy jó hírem! Nem kell, hogy elengedjük vágyainkat, álmainkat!
Gyakran érzed azt, hogy többet és jobbat szeretnél, de valahogy még nem jött el a te időd? Valami még hiányzik? Egy kezdeti lökés? Egy utolsó csepp a pohárba a munkahelyen? Igen, vagyunk így páran!
Mi is fog történni akkor, amikor lelépünk a biztonságosnak hitt útról, kacsingatunk a vállalkozói életforma irányába? Hogyan éljük meg a váltást? Úgy gondolom, jogos a kétely! Meglepően sokan érezzük így manapság.
Hogy miért? Ennek oka több minden lehet.
Kezdjük elsőnek a hölgyekkel. Karrierünk kezdetekor, gyermek nélkül, tapasztalat hiányában nagy eséllyel elhelyezkedünk munkavállalóként. Sorra járjuk a ranglétrát vagy találunk egy olyan biztos helyet, ahol szívesen dolgozunk, mások pedig gyakran váltanak munkahelyet. Aztán jó esetben lesz egy párkapcsolatunk, majd jön a családalapítás. Kinek hogyan sikerül a magánélete, gyermekvállalása, de idővel megváltozik körülöttünk a világ. A dolgozó nőből anya lesz, az új szerep betöltése sok változást generál. Az eddigi megszokott pörgés átalakul egy aggódó, minden pillanatban a gyermekünkre irányuló figyelemre.
Megváltozik a szabadidő iránti igény, az időbeosztás, más lesz a fontossági sorrend.
Anyaként kijelenthetem, hogy magunkra van a legkevesebb idő. Szerintem nem kell bemutatnom, milyen is három gyermeket logisztikázni és lavírozni a minőségi együtt töltött időért, hisz sokan vagyunk így.
Az otthon töltött idő alatt sok dolog foglalkoztatja az anyákat. Hogyan tovább gyerek mellett? Olyan gyorsan felnő! Szeretnéd megélni vele a pillanatokat, látni, ahogy felcseperedik. De másik oldalról sürget az idő, vissza kell menni dolgozni. Várnak vissza pár hónap, év után, de az is lehet, hogy nincs hova visszamenni vagy a régi munkahelyedre már nem akarsz visszamenni.
Akárhogy is, ott motoszkál a fejedben a gondolat, hogy ez már nem lesz olyan, mint volt. Egy idő után vágyat érzel arra, hogy a napi otthon töltött rutint valami felváltsa, megszínezze. Igényed van új ingerekre, közösségre. Legyél őszinte magadhoz!
Van úgy, hogy másra és többre vágyunk. Ezzel nincs semmi baj! Van úgy, hogy ki szeretnénk törni a megszokott rutinból. Ez is rendben van! Szabad fantáziálni arról, hogy mire vágyunk, mik a céljaink. Sőt, nemcsak szabad, hanem kötelező is!
Uraim, 21. századi apukák, ti jöttök. Sok cikket lehet olvasni arról – és így is van –, hogy az egy generációval előtti apaszerep kiszélesedett. Minden tiszteletem azoké a férfiaké, akik azt vállalják, hogy ők bizony elmosogatnak, segítenek a háztartásban, gyermeknevelésben. A 21. századi apuka dolgozik, családfenntartó, úgy, mint a 20. századi apuka is, viszont ehhez jön a felgyorsult világunk, az időhiány. Lehetőségek tárháza van minden téren, gyermeket kell külön órákra, foglalkozásokra, edzésre hurcolni, s közben megejteni a bevásárlást. Jó lenne párunkkal is kettesben időt tölteni, kirándulni, pecázni, focizni járni rendszeresen. Sokaknak rengeteg időt elvesz az is, hogy elérjen a munkahelyére vagy messze dolgozik családjától.
Férfiak, akik keresik saját útjukat, mert tudják, hogy jók a szakmájukban, tudják, hogy más körülmények között több bevételhez jutnának. Férfiak, akiknek vannak jó ötletei, nagyszerű tapasztalatai, jó kapcsolatrendszerük. Ti mire vállalkoznátok?
Kedves Olvasóm!
Neked is van egy mindig visszatérő ötleted, amely nem hagy nyugodni, nem tudod kitörölni a fejedből, annyira erős, hogy uralja a gondolataidat? Lehet, hogy ez a Te utad, lehet, hogy el kellene merülnöd benne?
Előfordult már veled, hogy egy ötletedet elmondtad másoknak, és furcsán néztek rád? Legyintettek, mert nem értették vagy mert nem tartották megvalósíthatónak? Hallgattál rájuk, te is legyintettél egyet, és mentél tovább. Kivel beszéltél az ötletedről? Pároddal vagy szüleiddel, esetleg barátoddal? Ők lennének az ötleted vevői? Nekik szeretnéd eladni? Ugye, hogy nem? Keress szakmai csoportokat, közösségeket, olyan embereket, akik abban a témában jártasak. Menj el előadásokra, hallgass, nézz videókat, és olvass sokat!
Addig, amíg az ötlet csak a fejedben él, addig kósza gondolat marad és idővel elvész. Ezért vegyél elő egy neked tetsző füzetet, és írj le mindent! Engedd szárnyalni a gondolataidat, ne seperd a paplan alá őket!
